Mint mindennap,a király most is úgy kezdi el végeláthatatlan napját,hogy előtte megöleli egyetlen,alig 7 éves lányát, Dhelia-t [ Déliát ]. Szegény kislány, már nagyon magányos, hogy az apjának annyi-de annyi a teendője, hogy nincs ideje Rá. Egyik nap, Benjamin Királynak [ Dhelia apja ],véletlenül nem akadt semmi dolga,mert már mostanában annyit dolgozott,hogy észre sem vedte pár napra kiis kapsolódhat. Mondta lányának.:
-Kislányom..mit szólnál hozzá, ha sétálnánk egyett a birtok körül? - lánya szó nélkül, bólogatással jelezte, beleegyezését. De még hozzátette.:
-Apám, nem mehetnénk inkább Táltossal,és Patással?
-Persze, szólok Adam-nak [ Edem ],hogy nyergelje fel őket. - lány nagyon megörült, mikor észrevette, hogy apja azzal akarta kárpótolni, hogy mindenben a kedvére akart tenni. De Benjamin Király bölcs, és tanult ember volt, nem hagyta, hogy lányát túlságosan elkényesztesse, mert jól tudta, annak az lenne a vége, hogy mindenért megsértődne, és sokszor hisztizne. ........
Elindultak... már órákon keresztül lovagoltak, és Ők annyira jól érezték magukat, hogy észre sem vették, hogy elrepült az idő. Egyszer csak Dhelia szól lovacskájának.:
Hóó-hóó lovacskám!! - a ló engedelmesen meg is állt.- az apja meg nem tudta miért állt meg, azthitte baj van, és amilyen gyorsan tudott, odavágtatott hozzá ezzel a gyors kérdéssel.:
-Kislányom mi a baj? - kérdezte lihegve.
-Semmi. Nyugodj meg, kérlek, és ne haragudj, hogy Rád hoztam a frászt. - közben már elindult az erdő felé, apja meg szorosan a nyomában volt. Mentek, mentek, és rájött Benjamin Király miért is kellett megállni. Egy csapdába esett szarvas volt. Az apja mosolygott, és hallotta, hogy mögötte erőteljes lépések hallatszanak, mégis halál nyugodt volt, ellentétben a lányával. Az apuka megszólal.:
-Látom, William [ Viliem ], még mindig szereted fogságba ejteni a ritka állatokat.
-Eltaláltad Benjamin..jajj öreg barátom gyere ide.!! - egy férfias ölelést elejtettek egymásnak.
-Ne haragudj, Ő itt a lányom Dhelia. És ki az a kisgyermek mögötted? - és a mögötte álló fiúcskára mutatott.
-Óh,Ő itt a fiam. Robin Da Noar. - és az ölébe kapta a szintén 7 éves gyermeket.
Míg a felnőttek beszélgettek, addiig a kicsik is ismerkedtek egymással. Ez alig pár percig tartott, következőben,meg már játékosan egymást kergették. Ezután mindennap úgy telt el, hogy felkeltek, egy nagy ölelést elejtettek az apjuk felé, találkoztak az erdő legbiztonságosabb helyén, és addig játszottak, míg kis testük bírta. És ez így ment napokon, heteken, hónapokon keresztül, míg egy nap .. Egy fekete felhő beterítette egész Holdföldét. Benjamin Király megijedt, és Dhelia-val együtt elmenekültek. Nagyon jól tudta, hogy ezt a végzetes, gonosz feketeséget, ami tényleg maga a GONOSZ , csak a Da Noar-ok,és népük tudják megakadályozni. Mind a két gyerek súlyos könnyeket elytett egymás felé.
Évek teltek el, és Holdföldére azóta nem tették be a lábukat, Merriwador-ék. Pedig a nagyerővel bíró Da Noar klánnak 2 nap alatt sikerült megölnie a GONOSZ-t. Nem érdekelte Benjamin Királyt. Egy nap Dhelia annyira könyörgött, hogy menjenek vissza Holföldére, hogy Benjamin mit is tehetett vissza kellett térniük az Ő legnagyobb bánatára.. tudta ha visszamegy William [ legjobb barátja ] annyira megharagudik Rá, hogy még megölni is képes lenne. Ezzel ellentétben a lányát [ William ]nem engedte Robin közelébe. Egyszer, mikor megint meg akart próbálkozni a lány, hogy bejusson a várba, majdnem sikerült neki, csakhogy az őrök majdnem elkapták, ezért csak egy levelet tudott gyorsan elrejteni, Robin egyik kincsébe. Tudta, hogy ahhoz csak Ő érhet hozzá. Ez ált a levélben.:
Szia, Robin. Dhelia vagyok. Akivel kiskorodban annyit játszottál. Itt vagyok újra Holdföldén. Vagyis már már hete, csak édesapád nem enged a közeledbe, mert így akar apámon bosszút állni, amiért elmenekült. Ha bemegyek a várba, elkapnak, és a legmélyebb várbörtönbe zárnak. Ezt a levelet is nagyon nehezen tudtam Neked eljutatni. Holnap napkeltekor nem találkozunk az erdő azon helyén, ahol kiskorunkban annyit játszottunk? Az erdő legbiztonságosabb helyének neveztük..de az sem volt az..akkor is csak azért nevezhettük annak, mert apáink ott voltak, így senki nem érhetett hozzánk.. Kérlek, találkozzunk, annyira régen láttalak. 8 éve.Dhelia amint elmenekült, nem kellett sok idő, hogy Robin megtalálja a levelet. Mikor elolvasta, pár öröm könnycsepp a pergamenen landolt. Másnap napkeltekor mikor a lány kiért az " erdő legbiztonságosabb részéhez" akkor Robin már ott volt. A fiú először mikor meglátta feltett egy értelmetlen kérdést magában."Ő meg ki lehet? Biztos,hogy Ő Dhelia?" S lám,tényleg az a lány volt,akivel kiskorábal együtt játszott, felismerte mert mikor elbúcsúztak adott neki egy kék szallagot. Csak most sokkal szebb volt. Dhelia is ezt gondolta Robin-ről,csak Ő annyi különbséggel,hogy sokkal helyesebb. Mikor meglátták egymást, már egyikőjük sem barátságot érzett a másik iránt. Robin első mondata ez volt.:
-Szi-szia Dheli-lia. Gyö-gyö-nyörű va-vagy. - látta,hogy a lány csak mosolygott. Remélte,hogy Ő is ugyanazt gondolja Róla. Így is volt.
- Szia Robin. Nagyon jól nézel ki.- ez nagyon jól esett a Fiúnak,és Ő is csak mosolygott.
Egy Da-Noar katona épp arra sétált, és meglátta Őket. Egyből futott William-hez. A katona legalább arra számított,hogy látványos belépőjük lesz, és a lányt elvonszolják. De nem így volt. Da Noar-ok királyának ravaszabb terve volt. Mikor napnyugta fele hazaért Robin, az apja egyből elé sietett. A fiú kissé megijedt, de látta, hogy milyen nyugodt az apja. Megkérdezte, mi ez a kissé nyugodt tekintet. Erra azt válaszolta.:
-Tudod, fiam,elgondolkodtam. Pontosabban arról, hogy milyen gyerekes volt tőlem, hogy megharagudtam a Legjobb Barátomra, és a lányán töltöttem le a mérgem. Bocsánatot kell kérnem tőlük.
William-nek is volt esze. Úgy intézte, hogy Benjamin-tól személyesen kért bocsánatot, Dhelia-tól meg úgy kért, hogy meghívta magukhoz. Itt jön a ravaszság. Meg akarja mérgezni Dhelia-t,hogy örökre elválassza az egy szem Fiától. Elérkezett az a nap,.. pontosabban a meghívás napja. Minden jó volt. Az étel is , ital is. Robin egész végig figyelte az apját. Látta rajta azt a mosolyt, ami akkor volt utoljára rajta,mikor a testvérét akarta megölni bosszúból, de nem sikerült. Szóval most egész végig le nem vedte az apjáról a szemét, ami neki felettébb nem tetszett.
- Dhelia! - mindenki ledöbbent mi is történt. - van egy új fajta, nagyon finom italunk. Megkóstolod. - a lány bólogatott.
Robin még nem szólt az apjának. Azért is ,mert azt az italt Ő is kóstolta,és nagyon finom. De szegény Fiú,azt nem látta, mikor tegnap William apja belekevert egy halálos mérget. ... Dhelia megitta az egész pohárral,nagyon ízlett nki,és csak mosolygott Robin-ra,jelezve,hogy beleszeretett.. beszélni már nem tudott. Szédült is, következő pillanatban leesett a székről, és valószínű, hogy soha többé nem kel fel. Odasiatett hozzá Robin. De Dhelia már nem lélegzett.
- DHELIA!! - üvöltötte Robin torka szakadtából.- Nagyon Szeretlek!! - hiába,már nem hallotta..
Gyűgyölt pillantást vetett az apjára, Dhelia-t felkapta két izmos kezébe, és ment Benjamin-hoz. Elmesélt neki mindent, a király Robin-ra nem is haragudott. Egy üvegkoporsóba tették, és olyan krémekkel kenték be, amitől a teste egyben marad.
Teltek az évek. Eltelt három..azóta Robin mindennap ment a sírhoz. Benjamin szívesen látta. 4998. Holdtölte. Ekkor látta meg először Robin, Dhelia szellemét. Gyönyörű volt, csak úgy csillogott. 4999. Holdtölte. Újra meglátta, de most Dhelia beszélt is hozzá. Pontosabban ezeket a szavakat.:
-Keresd meg Maria-t [ Máriját ], nála vannak a Holdgyöngyök. Ha elhozod,még megmenthetsz. De nincs sok időd. csak az 5000. Holdtöltéig van időd. Addig biztos sikerült elhoznod,bízom benned, és, ha mégsem sikerül elhoznod, örökre elveszem a semmibe!!
-Ilyenre ne is gondolj!! - mondta könnyes szemekkel Robin. Bízhatsz bennem. Tudom, hogy hol fogom megtalálni a Holdhercegnőt.
Ezzel mosolygot egyett a gyönyörű teremtés és eltűnt. Robin amilyen gyorsan tudott, elment Maria-hoz, és elkérte tőle a gyöngyöket. Maria kézségesen oda is adta neki, tudta,hogy bízhat Robin-ban. Vissza is sietett a Fiú. Már a Hold fentvolt. Lány nyakára akasztotta, mozdulatlan kezét megfogta, száját pedig megcsókolta. Várta a csodát, semmi.. térdre borult, és könnybelábadt a szeme. Nem telt bele pár másodperbe,azt vette észre,hogy valaki mellette térdel, és simogatja. Felnéz, hatalmas fényesség,és élő ember is. Lassan feláltak, megölelték egymást. A következő pillanatban az apja volt mellette, és nem győzte ölelgetni. Robin lehajtotta a fejét..
- Robin, mi a baj?- kérdezte ilyedten Dhelia.
-Édesapám meghalt. Nekem kell átvennem a trónt.
-Sajnálom. - mondta Benjamin és megveregedte a vállát.-ugyebár egy Király egyedül nem tudja vezetni az országot.
-Csak nehezen. - mondta szomorúan, és Benjamin rögtön a szavába vágott.
- Kell egy feleség igaz? Figyelj, Robin. Nekem veled, soha nem volt semmi bajom. Bízom benned. Ha még mindig tiszta szívedből szereted a lányomat, feleségedül adom.
- Boldog lennék. Ha a Dhelia a feleségem lenne. - szavába is vágott a lányt.
- Szeretném,ha egy pár lennénk. Király-és Királynő. Szeretlek!!
Nem telt bele egy hét,és összeházasodtak. Nagyon Boldogok. Da Noar Birtokon élnek,gyakran látogatták Benjamin Királyt. Van kettő csodálatos gyerekük. Robert, -és Deborah. Boldogok voltak,-Boldogok vannak,-és, Boldogok lesznek.!!.
BOLDOGAN ÉLNEK, MÍG MEG NEM HALNAK!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése